Teljesítmény-centrikus világunkban nagy veszélyt jelent az, hogy amint elértünk egy bizonyos célt, szintet vagy eredményt, amelyhez megkövetelték tőlünk a fejlődést és a tanulást, abba is hagyjuk azt. Ha lediplomáztunk, ha letettük a nyelvvizsgát, nem tanulunk többet. Minek. Nem a valóságos tudás számít, hanem a papír. Ez azonban csak rövid távú és felszínes eredményeket fog produkálni az életünkben. Miért? Mert – és ez egy nagyon lényeges aranyszabály, amit be kellene vésnünk mélyen a gondolkodásunkba! – a fejlődésünk határozza meg, hogy kik és mik vagyunk, az identitásunk határozza meg, hogy kiket vonzunk és kikre tudunk hatást gyakorolni, és a vonzáskörünk, a számunkra elérhető kapcsolatok határozzák meg a céljaink elérésének sikerét. És a sor elején a fejlődésünk áll, amelyért egyedül mi magunk vagyunk a felelősek! Ez igényességet jelent önmagunkkal szemben! Aki pedig fejlődni akar, annak be kell fektetnie a legfontosabba és a legértékesebbe: önmagába!

A keresztény élet ugyanerről szól. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy megelégednek azzal, hogy "bejutottak" a mennybe - vagy a gyülekezetbe (nem mintha a kettő ugyanaz lenne!). A gyermekeinket bibliaiskolákba járatjuk, a konfirmandusokat vagy a bemerítkezésre készülőket intenzíven oktatjuk, de azután mintha kifogyna a lendület. Mint az oktatásban. Diploma után az emberek 90%-a nem képzi tovább magát. A gyülekezetben sem. Felnőttként megszokjuk, hogy már nem tanulunk, nem készülünk, nem "vizsgázunk" - nincs tétje annak, hogy vasárnapról vasárnapra ott ülünk a templomban vagy az imaházban. És valahogy elmarad a fejlődés. És ezzel együtt elmaradnak a kihívások, a sikerek, az eredmények, a győzelmek is. "Megállapodunk" - ami sokszor inkább azt jelenti: leragadunk egy bizonyos szinten.

„Amíg éretlen vagy, addig fejlődsz. Amint megértél, elkezdesz rothadni!”
(Ray Kroc)

A folyamatos fejlődés nem opciója Isten Országának - de talán egy józan emberi életnek sem - hanem szükségszerű velejárója. Aki nem fejlődik, akinek nem tágul és nem érik a gondolkodása, a jelleme, akinek nem csiszolódnak a készségei és akinek nem bővül az ismerete, amit aztán továbbadhat mások építésére - azzal baj van. Az valami nagyon fontosat elveszített útközben.

Az élet az érlelődésünk. Lehet ezt megszentelődésnek is nevezni. A végén majd ez a földi test elrothad, és lesz valami új, mennyei, dicsőséges. Addig azonban érlelődnünk kell - mint a jó bornak. Kár lenne, ha még életünkben megkezdődne a rothadás, mert abból csak besavanyodott, bekeseredett, célját és örömét vesztett kereszténység lenne, amivel Isten nemigen tud már mit kezdeni. És talán éppen ez a baj a nyugati kerszténységgel, ezért nem fejlődünk, ezért fogynak gyülekezeteink és egyházaink. Mert leragadtunk valahol útközben, és már mindenki más messze jár.

Nem állítjuk, hogy ez a tréning megoldást ad minden problémára - sajnos nem! De segíthet lendületbe kerülni! Ez biztos! Visszaadja a helyes motivációinkat, a kereszténységünk megélésének aktualitását. Felpezsdíti a gondolatainkat, és azon keresztül az életünket, a kapcsolatainkat. Remélhetőleg a gyülekezeteinket is. Mert most erre van nagy szükségünk!

Még egyszer kérem, tegyen egy próbát! Adjon egy esélyt nekünk, hogy Isten eszközeivé válhassunk az Ön életében!
.
Próbálja ki egy hétig, kötelezettségek nélkül!

És ha megtetszett, maradjon velünk egy éven keresztül!

De mennyibe fog ez kerülni a végén?!

Valószínűleg Ön is pontosan tudja, hogy semmi nincs ingyen! (Ha már keresztényként gondolkodunk együtt, akkor remélem pontosan tudja, hogy a kegyelem sem ingyenes - Istennek nagyon-nagyon drága volt, mert a Fiát kellett adnia érte. Csak nekünk "tűnik" ingyenesnek!) Szóval ez a tanulmány-sorozat is része egy posztmodern, internetes missziómunkának, amelyben egyre többen dolgoznak, és amely nagyon komoly összegeket emészt fel havonta. Mindez a benne résztvevők saját áldozata - de önmagában, és főképpen hosszú távon nem elegendő. Ezért szeretnénk támogatást kérni a szolgálatainkért. A Biblia is azt mondja, hogy méltó a munkás a fizetségére, mi pedig ezt a "fizetséget" folyamatosan visszaforgatjuk ebbe a szolgálatba, hogy fenntarthassuk és bővíthessük. A tréningnek tehát lesz egyfajta előfizetési díja - ha a folytatás mellett dönt majd.

De itt jön az egyáltalán nem szokványos rész!

Ezt kérem mindenképpen olvassa el,
mert ilyet a "világban" sehol nem fog találni!

A tréningért hozzájárulást, támogatást kérünk az APCSEL29 hálózat valamennyi munkájához, a munkatársaink, fordítóink, programozóink és a szolgálatunk fenntartásához. Ez az "előfizetési díj" felhasználási célja.

És hogy mennyi lesz ez az előfizetési díj?

Azt döntse el Ön!

Tudjuk, hogy ez egy merész ajánlat!

Döntse el Ön, hogy mennyivel tudja és akarja támogatni szolgálatunkat, hogy menniyt ér Önnek ez a 365 napos intenzív "tréning"!

MIUTÁN MEGNÉZTE, KIPROBÁLTA, és értékesnek, hasznosnak ítélte, ajánljon fel érte egy olyan összeget, amit havonta elküld nekünk! És mi kérdés nélkül elfogadjuk a felajánlását!

Mit gondol, ez egy becsületes, nagyvonalú és "keresztényi" ajánlat?!
Ne felejtse, ezzel nem csak ezt a tréninget fizeti ki, hanem egy nagyon széleskörű missziót és szolgálatot is támogat!

No de visszatérve a tréningre: próbálja ki!
Ez semmibe nem kerül, ezzel semmit nem veszíthet!

Higgye el, ez az év meghatározó lehet az Ön számára!